Története

Törpe cochin kezdetben Pekingi – Bantamnak nevezték. Először 1860-ban került be. Kínából – Angliába, ezzel az egész világ számára megnyílt a kapu a törpetyúkok tenyésztés előtt. Gyakran idézik az angol és a francia csapatok viharos ostromait a Pekingi császári nyári palotánál, melyekkel együtt említik a zsákmányként Angliába küldött egy pár tollas lábú törpe tyúkot. Az első törpe cochinoknak sárga tollazatuk volt, ami színtónusban nem volt egységes. Ezzel azonos volt a mintegy 23 évvel azelőtt Angliában érkezett óriás cochinok tollazatának színe. Angliában a klasszikus fajtatenyésztés országában került sor először az ős törzzsel való tenyésztésére, melynek eredményét 1863-ban állították ki először Londonban. Ezt követően a háborúskodások miatt további utánpótlások nem ékeztek Pekingből, így az angol tenyésztők az önsegélyezéshez folyamodtak a beltenyészet elkerülése érdekében, a keresztezésre egy bőrszínű törpe tyúkot választottak, aminek a fajtabéli hovatartozását ma Bantamként jelölik meg 1866-ban és később Angliában létezőfajta volt a Pekingi-Bantam de, ezek, már keresztezet állatok voltak. Csak 1884-ben nyílt új lehetőségük az angoloknak újabb  Peking – Bantamok behozatalára, mely 4-8 arányú sárga törpetyúkkal bővítették, illetve javította W. F. Entwisle (angol) tenyésztő bázisát. Szokatlanul magas árért, 1200 márkáért hozott Drezdába 1886-ban 1-1sárga törpe cochin Max Richárd Liepsch, az akkori Német – Osztrák – Magyar szárnyastenyésztők klubjának elnökségi tagja. Ő alapozta meg ezzel a német törpecochin tenyésztést. A tenyésztést Németországban csodálattal fogadták, 1929-től 32 tenyésztő a Lipsia - kiállításon külön szövetséget alapított. A fajta több más fajta előállításánál játszott fontos szerepet. A németországi fajtaszövetség sok válságon ment keresztül, míg 1968-tól Dieter Aschenbach vette át a törpe cochin szövetség vezetését, aki jelenleg is elnök. Mai állás szerint 24 elfogadott szín szerepel, ebből 6 szín fodros változatban is létezik.

Sárga (1886)	Fehér (1886),	Fekete (1886),	Kendermagos (1886)
Aranynyakú (1886)	Kék (1932),	Barna szalagos (1948)	Sárgakendermagos (1956),
Gyöngyszürke (1962),	Nyírfaszínű (1963)	fekete-fehér babos (1966),	Ezüstszegélyes (1967),
Fehér-Fekete Columbia (1968),	Aranybúza (1969),	Ezüstnyakú (1971),	Sárga-Fekete Columbia (1971)
Vörös (1986),	Ezüstbúza (1992),	Fehér-Kék Columbia (1992),	Sárga-Kék Columbia (1993),
Kék-Aranynyakú (1996),	Aranyporcelán (1997)	Karvalyszínű. (1997)	Gyöngyszürke kendermagos (2002)